A Poljot International már egészen 1994-es alapítása óta köti össze selyemszalagként a régi idők szovjet óragyártását egy modern, nyugat-európai, az újításokra nyitott világszemlélettel. Nem is meglepő ezáltal, hogy az egyik első 2025-ös megjelenésük markáns újításokat hoz a brand életébe mind dizájn, mind pedig felhasznált technológia terén, és mégis képes hozni a megszokott vintage életérzést. Ez az írás az új Dobronrav széria (ez egy tradícionális szláv vezetéknév, jelentése: jó lelkű személy) pezsgő színű számlapos, színezetlen acéltokos verziójával foglalkozik, ami nem más, mint az 5501.1910112 férfi karóra. Mint a többi színe, úgy ez a színkombináció is egy mindössze 100 darabos limitáció része.

A Dobronrav Micro Rotor Skeleton Limited Edition számlapjának formavilága számomra kifejezetten emlékeztet egy másik gyártó munkáira. Ez nem is véletlen, hiszen a kérdéses gyártó nem más, mint az Alexander Shorokhoff. Ha valaki nem ismerné a brandet, vagy Shorokov úr munkásságát, azoknak a kedvéért megjegyzem, hogy ő alapította a Poljot Internationalt is a Shorokhoff-fal egyetemben, és ő tervezi mai napig mindkét márka modelljeinek számlapjait. Míg a Shorokhoff órák fő ihletését az avantgárdban kell keresnünk, addig, mint már fentebb ezt érintettük, a Poljot órái leginkább az orosz történelemből és a szovjet óragyártásból merítenek. Az 55011910112 véleményem szerint tökéletesen ötvözi a két csapásirányt, továbbviszi a Poljotok által képviselt, mondhatni cárian feltűnő, mégis kifinomult eleganciát, és kever hozzá egy kis avantgárdos, a megszokottságra teljes mértékben fittyet hányó lázadást. Azok, akiket korábban is érdekelt a Poljot International, biztosan tudják, hogy közel sem ez az első full-skeleton óra a palettájukon, viszont az, hogy az eddigi legnonkonformistább, arra szinte, hogy mérget vennék. Persze, vannak Beringók színes cérnával tűzött szíjjal, vannak Orbiták, amiken elmosolyodik az ember, hogy mennyire randomnak tűnik az a műhold a számlapon. De ez a számlap szinte szürrealista. Az arányaiban hatalmas órajelölő arab számok egészen arra emlékeztetnek, mintha Dalí festményének, Az Emlékezet Állandóságának előzmény pillanatáról léptek volna elő, mielőtt még teljesen megolvadt az óra. Napestig tudnék itt ámuldozni, és magamat szórakoztatni a furcsábbnál furcsább hasonlatokkal, ezért inkább belevágnék a tényszerű dolgokba.

Ha csak a számlap legkülső 2 milliméterét vesszük alapul, ergo ahol még tényleg van számlap, akkor ez még akár egy Bauhaus stílusú óra is lehetne. Egyszerű, letisztult percskálát találunk, melyen pezsgő színű alapon fekete jelölések foglalnak helyet, minden 5. perc pedig egy kicsit markánsabb narancssárga téglalapként manifesztálódik. Amint eggyel beljebb lépünk a számlap közepe felé, elkezdődnek az üdítő furcsaságok. Itt jelennek meg a már fent említett nagy, ezüst színű “olvadozó” arab számok, melyek már a számlap “nem létező” részén helyezkednek el, sőt, effektíve ezek kötik össze a 2 keskeny sávot, ahol tartalmaz anyagot a számlap. Ez 1-2 helyen szabad szemmel is gond nélkül látszik, leghangsúlyosabban az egyesnél és a hetesnél megfigyelhető, ahogy egy darabka számlap kibújik a szám alól. Ami igazán különleges ezekben a számokban, és ezáltal a komplett számlap kiosztásban, hogy jobb felső regiszterben lévő számok (nevezetesen a tizenkettes, egyes illetve kettes indexek) még a többieknél is magasabbak, elnyújtottabbak. A hármas index helyén egy ezüst színű kis táblán jelenik meg az abszolút vintage ihletésű logó, pontosabban csak egy gyönyörűen stilizált Poljot International felirat. Ezt a kis plakettet követően egészen a nyolcas indexig fokozatosan egyre nyomottabb, alacsonyabb számokat láthatunk, majd a kilences, tízes és tizenegyes indexek újfent elkezdenek megnyúlni. Az őszintét megvallva elsőre nem igazán akarta a modern órákhoz szokott, szimmetriát kereső szemem és agyam befogadni ezt a látványt. Aztán jött a heuréka élmény, mikor realizáltam, hogy a centrál mutatótengely körül elhelyezkedő második skála teljes mértékben decentralizált, gyakorlatilag egy pár milliméterrel el van csúsztatva balra-le a számlap többi részéhez viszonyítva. Miután ez leesett, azután kezdtem el megérteni több apró, addig nagyon értelmezhetetlen részletet, mint a fent említett növekvő-csökkenő számok, vagy, mondjuk azt, hogy a belső skálán azért áll “ferdén” több kis jelölés is, hogy tökéletesen párhuzamos legyen a külső skálán lévő folytatásával. Ezt a szimmetriától való teljes elhatárolódást erősíti tovább a belső skála bal alsó részéből szinte taplógombaként kinövő small second a hozzátartozó rovátkázott kerettel. Az 55011910112 mindössze 3 mutatóval van összerakva, de többre nincs is szüksége. A centráltengelyen egy-egy éles és hegyes fekete óra és percmutató fogad minket, melyeknek a közepe fakó narancssárga színű. A kis másodpercmutató, mely stílusában klasszikus kard formát idéz meg, nagyon hasonló szín kiosztással rendelkezik, viszont a középső, narancssárga résznek sokkal intenzívebb színe van, szinte már piros. A számlap eddig nem említett részei természetesen teljesen skeletonizálva vannak, itt-ott szépen cizellált fém részeket láthatunk a szerkezetből, egy-egy ponton pedig teljes mértékben átláthatunk az óratok túloldalára az üveg hátlapnak köszönhetően.

A 42 milliméter széles rozsdamentes acél óratokot szemből vizslatva fényes, polírozott felületeket vehetünk észre, míg a tokprofil teljes mértékben szálhúzott, igényesen tompítva ezzel a tok vakító csillogását. Kapunk egy, a Poljotnál már szokásos robusztus, logóval jelölt hagymakoronát is, ami mint mindig, itt is emel az összhatáson. Szelvényezett tok kialakítása abszolút fokozza a vintage életérzést, főleg ha a mesterien domborodó karcálló zafírkristállyal együtt vesszük szemügyre. Egy totál klasszikus barna krokodilnyomott valódi bőrszíj párosul az órához, amely egy ezüst színű tüskezárban végződik.

Most, hogy a vizuális különlegességeit kitárgyaltuk, térjünk át az 5501.1910112 technikai adataira, tudniillik itt is találunk pár igazi érdekességet. Működését tekintve egy automata modellről beszélhetünk, melynek járástartaléka durván 42 óra. Azok, akik igazán járatosak az ilyen werkek terén, már a modell nevéből is összerakhatták, hogy a szóban forgó szerkezet egy különleges, mikro-rotoros konstrukcióval büszkélkedhet. Mint azt nagyon sokan tudják, az automata órák hordás közbeni felhúzását egy a hátlap mögött pörgő röpsúllyal oldják meg. Ezeket általában egy külön szintre szokták szerelni, tehát közvetlen a szerkezet és a hátlap közé, ezért is olyan gyakori, hogy az automata órák olyan vastagok, hiszen adott esetben milliméterekkel megtoldja egy rotor a szerkezet vastagságát. Ezen felül az ilyen megoldások esetén a rotor eltakarja a szerkezet felét, vagy akár nagyobb részét is egyszerre, ami nem túl esztétikus, főleg nem egy olyan skeleton óránál, mint ami most terítéken van. A mikro rotor, mint ahogy arra a neve is utal, sokkal kisebb, ezáltal nem kell külön ráépíteni a szerkezetre, hanem a werk síkjában tud maradni, szélességében mindössze a szerkezet felszínének cirka ⅓-át fedi. Azon felül, hogy az összképet nem csúnyítja a csontváz számlapon keresztül egy ormótlan, forgó rotor, azt is sikerült elérniük, hogy a szokásos 13-14 milliméteres vastagság mindössze 9.5 milliméterre redukálódott. Bár maga az óra részlegesen vízálló, bőrszíjjal egy kézmosásnál többet semmiképp sem ajánlunk.

Hát, mit ne mondjak, mikor először megláttam a Dobronrav modelleket, először nem igazán tudtam hova tenni őket. Napokig nézegettem, ízlelgettem őket, mire eljutottam oda, hogy el tudjam kezdeni írni ezt a szöveget. Írás közben viszont valami átkattant bennem, le sem akartam tenni őket. Számomra, és véleményem szerint sokak számára abszolút a szerzett ízlés kategóriába fog tartozni, hisz számlapja gyakorlatilag az óragyártás összes toposzára nagy ívben tesz. Ha úgy érzed, hogy neked kell lenned a 100 ember egyikének, aki bírtokol egy 5501.1910112 -t, akkor nincs helye habozásnak, ugyanis ebből a színkombinációból is mindössze 100 darab készült globálisan.